Translate

Kerti pihenőhely raklapból...

Három éve költöztünk be álmaink kertes házába, amelynek kertjében már akkor sem volt túl sok fa leszámítva azt a néhányat, melyeket nemkívánatosnak éreztünk: pár akác meg egy-két bálványfa. Ezek persze azonnal kivágásra kerültek. Megtartottunk egy hatalmas akácot, de a többit, amik magról nőttek az évek alatt, míg nagyjából senki semmit sem csinált a lakatlan ingatlan kertjével (ez még azelőtt volt, hogy megvettük). Ezen kívül volt egy cseresznyefa, amelyik már több, mint öt méter magas volt, és isteni finom - szerintünk - Germensdorfi cseresznyét termett. Csak hát beteg volt nagyon, el voltak hasadva hosszabán a vázágai, belül korhadtak, pudvásak. Félő volt, hogy bármikor rászakadhat a gyerekekre, miközben kint játszanak. Így sajnos attól is meg kellett válnunk. Volt még egy szintén nagyon beteg szilvafa, amit az előbbihez hasonló érvek okán szintén kivágtunk. E két fán és az akácon kívül már csak egy fa volt, ami árnyékot adott a hőségben, az pedig egy diófa. Miután az alsóbb ágait levágtam, egészen jól nézett ki.

De így ott volt egy hatalmas nagy kert, amiben a rekkenő hőségben sehova nem lehetett menekülni a tűző nap elől. A feleségem és én bementünk a házba, ha már nagyon nem bírtuk, de a gyerekeinket két lóval sem lehetett volna bevontatni, mert hát milyen a gyerek? Mindenütt jó, de a legjobb a kertben! :-)

Ezért úgy döntöttem, hogy az egyetlen helyen, ahol árnyék van a melegben, készítek nekik egy kerti pihenőhelyet, ahova leülhetnek megenni egy jégkrémet, vagy lefekhetnek egy kicsit (de inkább a jégkrém, de az akár többször is), vagy akár odavihetnek játékokat, és játszanak. Ehhez nem elég adatenni egy műanyag széket a fa alá, hogy ülj rá, és érezd ott jól magad, mert pont azt nem fogja: jól érezni magát. Mivel komoly kert- és házátalakítás volt/van/lesz folyamatban, lett egy nagy halom raklapom. Gondoltam, szépen, ízlésesen körberakom a diófa törzsét EUR raklapokkal, egymáshoz rögzítem őket, majd bevonom egy könnyen mosható/cserélhető viaszos vászon abrosz anyaggal.

A folyamat azzal kezdődött, hogy nagyjából a leendő helyükre tettem a raklapokat, majd körbe jelöltem az ásó élével. Elvettem a raklapokat és nagyjából kiegyengettem a talajt. Visszaraktam őket, majd ahol kellett, ott kisebb lécekkel, deszkákkal még alátámasztottam. Ekkor kötésben ráraktam egy újabb sor raklapot. Reisser csavarokkal összerögzítettem őket.

Ezt követte a bevonás viaszos vászon abrosz anyaggal. Ezt több csíkból tettem meg. A rögzítést tűzőgéppel oldottam meg. Elég stabil ahhoz, hogy rajta maradjon, és nagyobb felületen tart, mint egy szög, így nem is szakad le olyan könnyen az anyag.

A gyerekeim nagyon szeretik. Bármelyik kertben hasznos lehet. Ha kedvet kaptál, készítsd el te is. Nyolc darab raklap kell hozzá, pár csavar, pár méter viaszos vaszon és egy jó tűzőgép. Némi kézgyesség és pár óra alatt összerakható. :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

Kerti út készítése magaságyás támfallal 2. rész: magaságyás építése

Az előző részben ( Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése ) leírtam, hogyan bontottam el a régi járdát, és a támasztékául is szolgáló kerítést. Hogy csak pár szóban ismételjem önmagam (akit bővebben érdekel, olvassa el az előző részt is) , a kertünket egy tizenkilenc méter hosszú járda választja ketté, ami a házunkat köti össze a melléképülettel. A járda két oldalán különbözik a talajszint magassága, így a járda a nem megfelelő támaszték miatt idővel megsülyedt. Ezt a "komplexumot" bontottam el, és gondoltam újra egy járda, és az azt megtámasztó zsalukőből épült magaságyás viziójában. Az első részben a bontásról és a járda újjáépítéséről írtam, ebben a részben pedig a magaságyás megvalósulását szeretném írásba foglalni... Miután a járda zsaluzatát elbontottam pár nap után, szinte azonnal nekikezdtem a járda melletti rész talajmunkájának. Amennyire tudtam, megtisztítottam a területet, valamint kivágtam a talaj szintjén a járda mellett magányosa

Homokozó készítése házilag örökélet +1 év időtartamra...

Amikor végre beköltöztünk álmaink kertes házába, egy valamiről tudtam biztosan, hogy muszáj lesz a kertbe. Egy homokozó. Lévén, hogy három kicsi gyermekünk van, nem létezhetünk homokozó nélkül. Első gondolatunk az volt, hogy veszünk egyet, amit kiszállítanak, aztán csak össze kell szerelni otthon. Szét is néztem az interneten, de mindhiába. Vagy nagyon kicsik voltak, vagy nagyon silány anyagból készültek (néhány vékony deszka) , vagy ha olyat láttam, ami megfelől méretű és minőségű volt, akkor az egy komplett rönkfa játszótér volt. De mi csak egy homokozót szerettünk volna. Ekkor döntöttem úgy, hogy majd én magam barkácsolok egyet, hiszen nem áll anyira tőlem távol az ilyesmi. Úgy gondoltam, hogy míg a gyermekeink ki nem növik a homokozós korszakot, nem szeretnék még egyet készíteni, így alap volt, hogy erős, időtálló homokozó legyen belőle (ezért a címben a nilván enyhe túlzás) . Méretét tekintve elvárás volt, hogy a három gyerek kényelmesen elférjen benne. Így esett, hogy két métersz