Translate

Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése

A telkünkön két épület van. A lakóházunk, és egy több helyiséges melléképület. Ezt a kettőt köti össze egymással egy tizenkilenc méteres járda. A járda így kettő részre osztja a telkünket hosszában nagyjából egyharmad / kétharmad részre. Az egyharmad részt valószínűleg valamikor feltöltötték, mert egyenes, és huszonöt centivel magasabban van, mint a járda másik felén.

Az alacsonyabbik felénél a járda egy beton alappal rendelkező kerítéssel volt megtámasztva. Sajnos ennek ellenére a járda kerítés melletti fele megsüllyedt, a kerítés alapja pedig szét volt már fagyva, úgy mállott, morzsolódott, mintha ez lenne eleve a dolga. A járda is hadviselt volt már, ezért úgy döntöttem, elbontom a kerítést és a járdát is, majd újragondolva visszaépítem. Nem volt ugyan kis munka mindezt a bontást kézi erővel elvégezni, de azért sok-sok verejték árán csak sikerült. Igaz, a járda lapjait már villás gép emelte ki a helyéről mindet, de azért a többi munka sem volt könnyű, ami rám maradt. Szóval, elbontottam az egészet...

Mivel a kert két fele között van az a huszönöt centi szintkülönbség, világos volt számomra, hogy a járdának erős alap kell, és biztos támasz oldalról, hogy ne tudjon megsüllyedni. Ezért azt találtam ki, hogy a járda mentén építek egy magaságyást tizes zsalukőből, amit kiöntök betonnal, majd feltöltök földdel. Feltételezésem szerint ez a több tonna súly kellő támaszt ad majd a járdának, és még hasznos is, mert ültethetek bele minden félét. Mivel a ház előtt is van járda, amihez majd a későbbiekben terasz is fog kapcsolódni, a ház felé eső része egy kisebb L betű formában végződik majd, valamint majdnem a közepénél lesz egy kétméteres megszakítás, hol egy lépcső kerül kialakításra, hogy kényelmesen lehessen járni-kelni a két kertrész között. A melléképület felé eső végére is terveztem egy kis lépcsőt, így nem kell folyton hosszú kerülőket tenni majd. Nos, így leírva ez nem is olyan hosszú, mint elvégezni, ezért úgy gondoltam, három posztban írom meg. Ez a poszt csak a járda, vagy másképp a kerti út (ez szebben hangzik) megépítéséről szól.

Tehát több napi munkával elbontottam a már omladozó kerítés alapját. Eleve nem volt túl szakszerű kivitelezés, mert olyan sárga volt, mintha homok és sóder lenne benne csak. A cementet valószínűleg csak megmutatták neki, hogy így néz ki, de bele biztosan nem jutott sok. Miután elbontottam az alapot, egyenként kihúzgáltam a betonoszlopokat is. Ezek jó mélyen voltak, de azért kis körbeásás után kézi erővel ki tudtam húzni őket.

Ezt követően felhívtam a helyi tüzépest, mert amúgyis sittett kellett elvitetnem vele egy kisebb felújítást követően, és megkértem, villával emelje ki a régi szétfagyott, szétrepedezett betonlapokat, amik a járdát alkották, és vigye el a sittel együtt. Elmondhatom, hogy miközben a serényen dolgozó munkagépet figyeltem békésen egy sörrel a kezemben, sokkal kevesebbet verejtékeztem, mint amikor a betonoszlopokat húzgáltam kifelé a földből. :-) Igazábaól, ha előbb eszembe jut ez, akkor az egészet csináltathattam volna géppel. De ez már így alakult, a múlton kár keseregni. Amint elment a gép, nekiálltam a terep egyengetésének, ami leginkább gereblyézésből és az itt-ott elhullajtott, ottfelejtett betondarabok összeszedéséből állt.

Ezt a munkafázist a leendő kerti út pontos kimérése és kizsinórozása követte. A zsinórral be lehet állítani a párhuzamot és a vízszintességet is, rendkívül jó találmány. Majd miután ezzel elkészültem, jöhetett a zsaluzás. Ehhez tizenöt centis széles colos (2,5 cm vastag) deszkát használtam. A kert magasabbik oldalán ezt teljes hosszon be is kellett sülyeszteni részben a földbe. A másik oldalon pedig kellett rá csavarozni kis lábakat, amikkel a földbe tudtam rögzíteni, mert annyi volt a szintkülönbség. Ezután a lábakon álló oldalon kiraktam a belső szélét téglákkal, amiket ott is fogok hagyni a beton alatt. Ez azért kellett mert nem akartam az egyenetlen talaj vonalában még egy alsó sor zsaludeszkát rakni. Mikor megvoltam, jöhettek a zsalut oldalról megtámasztó mindenféle "objektumok". :) Volt köztük betondarabm zsalukő, bedöglött cement zsákostul, stb. Bármi jó, ami elég nehéz ahhoz, hogy ellent tartson majd a friss beton feszítésének. A zsalu megtámasztását követően pár talicska földet töltöttem a zsaludeszkák közé, elegyengettem, és alaposan letömörítettem (pont nem készült fotó a tömörítésről).

Az alaposan letömörített földre jött jó néhány talicska sóder, ami majd a biztos alapja lesz a járdának. Ezt alaposan elgereblyéztem, letömörítettem, majd szórtam rá újabb réteget. Ezt a felső réteget egy külön erre a célra vágott deszkával egyengettem már el, ami garantálta, hogy mindenhol pontosan ugyanolyan vastag legyen majd fölötte a beton.

Amikor a soder is megvolt, keskenyebb deszkákból vágtam pontosan olyan hosszú darabokat, amilyen széles lesz a járda. Ezeket nagyjából négy méteres közökkel a zsaludeszkák közé szorítottam keresztbe. Ez azért kell, mert a betonlapok között hagyni kell dilatációs hézagot. Aki nem tudná mi az, annak elmondom. A beton a nyári forróságban kitágul, így megnő a térfogata, míg a téli hidegben úgymond összemegy, azaz csökken a térfogata. Tehát a járda folyamatosan mozog, és ennek a mozgásnak szabad tér kell, különben eltörik a beton. Ezért vannak közötte deszkák, amiket majd a zsaluzattal együtt el kell távolítani, ha eljön az ideje. 


És akkor végül jöhetett a munka leglátványosabb része, a betonozás. A kedves szomszédomat kértem meg, hogy segítsen, mert ezt már egyedül nem tudtam volna megoldani. Ő keverte nekem a betont, hordta oda talicsával, beöntötte a zsaluba, én meg húztam el folyamatosan (de azért volt, amikor abba is besegített). Így ment ez, míg el nem fogyott a teljes hossz. Ezt követően már csak a felület kialakítása volt hátra. Egy kisebb nikecell lappal körkörösen eldörzsöltem a tetejét, hogy szép és egyenletes legyen. Ezzel a járda készen is volt.

A zsalut a kert mélyebbik felénél pár nappal később elbontottam. Elvileg több ideig kellett volna, otthagyni, de ugye én építettem volna tovább a járda melletti magaságyást. Azaz építettem is tovább, de az majd a következő poszt lesz. Mára elég volt ennyi a szövegből. :-)

Akit érdekel, itt éri el a folytatást:
Kerti út készítése magaságyás támfallal 2. rész: magaságyás építése
Kerti út készítése magaságyás támfallal 3. rész: magaságyás feltöltése

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

Kerti út készítése magaságyás támfallal 2. rész: magaságyás építése

Az előző részben ( Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése ) leírtam, hogyan bontottam el a régi járdát, és a támasztékául is szolgáló kerítést. Hogy csak pár szóban ismételjem önmagam (akit bővebben érdekel, olvassa el az előző részt is) , a kertünket egy tizenkilenc méter hosszú járda választja ketté, ami a házunkat köti össze a melléképülettel. A járda két oldalán különbözik a talajszint magassága, így a járda a nem megfelelő támaszték miatt idővel megsülyedt. Ezt a "komplexumot" bontottam el, és gondoltam újra egy járda, és az azt megtámasztó zsalukőből épült magaságyás viziójában. Az első részben a bontásról és a járda újjáépítéséről írtam, ebben a részben pedig a magaságyás megvalósulását szeretném írásba foglalni... Miután a járda zsaluzatát elbontottam pár nap után, szinte azonnal nekikezdtem a járda melletti rész talajmunkájának. Amennyire tudtam, megtisztítottam a területet, valamint kivágtam a talaj szintjén a járda mellett magányosa

Homokozó készítése házilag örökélet +1 év időtartamra...

Amikor végre beköltöztünk álmaink kertes házába, egy valamiről tudtam biztosan, hogy muszáj lesz a kertbe. Egy homokozó. Lévén, hogy három kicsi gyermekünk van, nem létezhetünk homokozó nélkül. Első gondolatunk az volt, hogy veszünk egyet, amit kiszállítanak, aztán csak össze kell szerelni otthon. Szét is néztem az interneten, de mindhiába. Vagy nagyon kicsik voltak, vagy nagyon silány anyagból készültek (néhány vékony deszka) , vagy ha olyat láttam, ami megfelől méretű és minőségű volt, akkor az egy komplett rönkfa játszótér volt. De mi csak egy homokozót szerettünk volna. Ekkor döntöttem úgy, hogy majd én magam barkácsolok egyet, hiszen nem áll anyira tőlem távol az ilyesmi. Úgy gondoltam, hogy míg a gyermekeink ki nem növik a homokozós korszakot, nem szeretnék még egyet készíteni, így alap volt, hogy erős, időtálló homokozó legyen belőle (ezért a címben a nilván enyhe túlzás) . Méretét tekintve elvárás volt, hogy a három gyerek kényelmesen elférjen benne. Így esett, hogy két métersz