Translate

Kerti út készítése magaságyás támfallal 2. rész: magaságyás építése

Az előző részben (Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése) leírtam, hogyan bontottam el a régi járdát, és a támasztékául is szolgáló kerítést. Hogy csak pár szóban ismételjem önmagam (akit bővebben érdekel, olvassa el az előző részt is), a kertünket egy tizenkilenc méter hosszú járda választja ketté, ami a házunkat köti össze a melléképülettel. A járda két oldalán különbözik a talajszint magassága, így a járda a nem megfelelő támaszték miatt idővel megsülyedt. Ezt a "komplexumot" bontottam el, és gondoltam újra egy járda, és az azt megtámasztó zsalukőből épült magaságyás viziójában. Az első részben a bontásról és a járda újjáépítéséről írtam, ebben a részben pedig a magaságyás megvalósulását szeretném írásba foglalni...

Miután a járda zsaluzatát elbontottam pár nap után, szinte azonnal nekikezdtem a járda melletti rész talajmunkájának. Amennyire tudtam, megtisztítottam a területet, valamint kivágtam a talaj szintjén a járda mellett magányosan ácsorgó szilvafát. Sajnos nem tehettem mást, mert beteg volt, és alig termett valamit, és amit mégis, az sem volt jó ízű. Így hát nem volt maradása a kertünkben. Ezt követően odatalicskáztam egy nagy halom tizes zsalukövet. A magas ágyást úgy terveztem, hogy lesz egy lépcső valahol majdnem közép tájon. Így tulajdonképpen ez máris két magaságyás. Egy hosszabb, amelyik közelebb van a házhoz. Ez egy L alakú ágyás, ami kicsit bekanyarodik a ház elé. Ez előtt van egy lépcső, és onnan egy rövidebb magas ágyás, amelyik a melléképület előtt egy méterrel ér véget, utána pedig egy újabb lépcső.  Mivel egy zsalukő huszonöt centi magas, és nagyjából pont ennyi a különbség a két kertrész talajszintje között, arra gondoltam, két sorban elég lesz rakni. Az már egy ötven centi magas ágyás, ami sok mindennek elég. Tömege pedig (főleg ha hozzávesszük, hogy földdel van megtöltve) elég kell legyen ahhoz, hogy kellően megtámassza a járdát.

Amikor a tereprendezéssel végeztem, nekiálltam kirakni a megálmodott formában a zsalukövek első sorát. Nem ástam neki komoly alapot. Nekem elég tömörnek tűnt ott a talaj, hogy rögtön oda építsem. Ahhoz, hogy vízszintes legyen, több ponton is aláékeltem az első sort. Téglákkal, kövekkel, amik közé úgyis befolyik a beton, így teljes felületen feltámaszkodik majd a talajra. Amikor az első sort kiraktam, a zsalukövek felső részén lévő két nútba belefektettem egy-egy szál betonvasat körbe az ágyás teljes hosszában. Erre jött a második sor zsalukő. Ezt a sort már aprócska műanyag ékek felhasználásaával állítottam szintbe, mert a tetejére nem terveztem kiegyenlítő betont. Emiatt tényleg szépnek, és egyenesnek kellett lennie. A tervben az szerepelt, hogy a tetején körben egy szépen gyalult, és vastaglazúrral alaposan lekent fa ülőfelület fut majd végig, de bevallom, ez az ülőke rész mind a mai napig nem készült (még) el.

Amint a második sor is kész lett, nekiálltam a lépcső kizsaluzásának. A középső lécső két fokos, a felső fokja a járda szintjén van. ehhez két darab tizenöt centis colos (2,5 centi vastag) deszka kellett, meg két tetőléc. Igen, ennyi kellett a két fokos lépcsőhöz, mert hogy itt van egy mélypont, és ezen a részen a magas ágyások végei elég vastagon voltak alátámasztva. Szóval, kizsaluztam a lépcszőt. A zsaludeszkákat a magaságyáshoz rögzítettem, majd alá terítettem egy pont odaillő darab betonvas hálót. Ez a művelet elég nagy precizitást igényel, hogy szép legyen majd a végeredmény.

Ezután következett a hátsó lépcső kizsaluzása, ami már csak egy fokos lett, oda elég volt egy deszka is. Mikor minden zsalu készen volt, akkor újra használatba vettem az előző részben leírt beton darabokat és bekötött cementes zsákokat a zsalu megtámasztására, hogy ismét kellő nyomatékkal biztosítsák a zsaluzatot a betonnal szemben. És a legvégére hagytam a legsziszifuszibbat, a zsalukövek folytonossági hiányainak kizsaluzását. Erre nagyjából azt használtam, amit tudtam, amit találtam.

Végül nem volt más hátra, mint meginvitálni ismét a kedves somszédot egy kis betonozásra, mert hogy ezzel sem boldogultam volna egyedül. Ő jött is, és segített. Keverete a betont, tolta oda talicskában, majd fánglik segítségével a zsalukövekbe kanalaztunk a betont. Ez léccel finoman ütögetve teljesen a zsalukövek aljáig tömködtük a betont. Első nap csak a rövidebb magaságyás zsaluköveit öntöttük ki, mert már késő lett, és elfáradtunk. Pár nappal később azonban újból jött a szomszéd, és folytattuk. Kiöntöttük a léépcsőket és a nagyobb ágyás zsaluköveit is.

Amikor végeztünk, vártuk nagyjából fél órát, és kizsaluztuk gyorsan a lépcsőket, hogy szépen eldolgozhassuk mind a vízszintes, mind pedig a függőleges oldalait. Ehhez az első részben már bemutatott jól bevált módszert alkalmaztuk: egy kisebb nikecell lapocskával a felületeit kötkörösen dörzsölve szép mintát, és jó csúszósségi szintet értünk el.


És ezzel nagyjából készen is lettünk vele. Amire azonban figyelni kell, hogy a betonnak a kötéshez vízre van szüksége. A beton hivatalosan huszonnyolc nap alatt éri el maximális szilárdságát, de a javaslat szerint legalább két hétig biztosítani kell számára a vizet a kötéshez, azaz locsolni kell. Naponta többször is, hogy sosem legyen teljesen száraz a felülete. Mi ezt meg is tettük, reméljük, hogy nagyon hosszú időre tartós dísze lesz a kertünknek. :-)

Akit érdekel, itt éri el az előző és a következő részt:
Kerti út készítése magaságyás támfallal 1. rész: kerti út elkészítése
Kerti út készítése magaságyás támfallal 3. rész: magaságyás feltöltése

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések

Homokozó készítése házilag örökélet +1 év időtartamra...

Amikor végre beköltöztünk álmaink kertes házába, egy valamiről tudtam biztosan, hogy muszáj lesz a kertbe. Egy homokozó. Lévén, hogy három kicsi gyermekünk van, nem létezhetünk homokozó nélkül. Első gondolatunk az volt, hogy veszünk egyet, amit kiszállítanak, aztán csak össze kell szerelni otthon. Szét is néztem az interneten, de mindhiába. Vagy nagyon kicsik voltak, vagy nagyon silány anyagból készültek (néhány vékony deszka) , vagy ha olyat láttam, ami megfelől méretű és minőségű volt, akkor az egy komplett rönkfa játszótér volt. De mi csak egy homokozót szerettünk volna. Ekkor döntöttem úgy, hogy majd én magam barkácsolok egyet, hiszen nem áll anyira tőlem távol az ilyesmi. Úgy gondoltam, hogy míg a gyermekeink ki nem növik a homokozós korszakot, nem szeretnék még egyet készíteni, így alap volt, hogy erős, időtálló homokozó legyen belőle (ezért a címben a nilván enyhe túlzás) . Méretét tekintve elvárás volt, hogy a három gyerek kényelmesen elférjen benne. Így esett, hogy két métersz